Családi Kalandklub - Mikor a joint körbemegy
Menu Content/Inhalt
Üdv! arrow Aktuális arrow Mikor a joint körbemegy

Akikre büszkék vagyunk

Apródjaink: Joci és Laci

Szavazz!

Tábor Értékelő
 

Belépés






Elfelejtett jelszó?
Még nincs azonosítód? Regisztrálj

Statisztika

Látogatók: 2152350
Mikor a joint körbemegy

Mikor a joint körbemegy

Átlagos család átlagos gyermeke

Magyarországon negyedmillióan szívnak marihuánát. Másfél éves mindennapi szívás után megjelennek a függővé válás tünetei. Ha este nem szív, nem tud már aludni, ha reggel nem szív, bizonytalanul és feszülten lép az utcára. Egy füvező leépülését Zacher Gábor főorvos mutatta be.

Divat lett jointot szívni, gimikben, egyetemeken, kollégiumokban, klubokban, otthon, szórakozóhelyeken, egyetemi órák között, reggel, este lefekvés előtt. De már egyedül is szívják, leginkább tizenhat éves kortól harmincig. Ha körbemegy a joint, ciki nem szívni belőle. Mi van, félsz? Vagy nem mered? Az első cigi elszívása nem kötődik semmilyen deviáns vagy elrontott élethez, sem alkoholizmushoz, sem a gazdagsághoz, sem a szegénységhez. Teljesen átlagosnak mondott család átlagos gyermekéről beszélek, ezek közül kerül ki a legtöbb. Egy bizonyos zenei ízlés is befolyásolja, rásegíti a gyerekeket a fűre. A közfelfogás, a kultúra is ki nem mondva, de elfogadta ezt a kábítószert, egy heroinistával vagy alkoholistával ellentétben, akiket azért lenéznek. 

A legtöbb fiatal, főleg ha tanul, elég hamar kerülhet olyan helyzetbe, hogy egy hasonló korú haverja megteker egy cigit, és a kezébe adja. Ilyenkor tízből kilenc elszívja. Így kezdődik az őrület, ami persze nem az őrület ruhájában mutatja magát: szabadságnak, izgalomnak, dilinek, lazaságnak, sőt boldogságnak látszik eleinte. Kilencből hárman rosszul lesznek, hányás, fejfájás, páran közülük kórházba is kerülnek, ez a három soha többet nem szív belőle. Ők jártak jól.
A másik hatnak viszont bejön, ízlik nekik, hajtja a kíváncsiság is őket ugyanúgy, mint az első pohár ital vagy az első cigi. Ennek a hat személynek az első élménye kifejezetten pozitív, mindent könnyebbnek, rózsaszínűbbnek látnak, szépnek tűnik az élet, mindenkit szeretnek, ha van problémájuk, annak a súlya eltűnik. Sőt, olyan dolgokat látnak és éreznek, amiket addig nem. Azt a visszajelzést élik át a környezetükből, hogy elfogadják, jó fejnek tartják, szeretik őket. Ez az az élmény, amiért a következő cigit is elszívják. Sok félszeg fiatal emiatt kap rá az anyagra. Kívülről látja önmagát, s azt is, hogy mindenki jobb szemmel néz rá. Felszabadult lesz a vizsgákon, a főnökével, a stressz is megszűnik az életében. Ez az élmény, érzés a legnagyobb csali.
A következő alkalommal beszáll pénzzel is, az azt követő időszakban már egyedül veszi magának. A rendszerváltás óta gyerekjáték beszerezni, és nem is olyan drága. Ezer-ezerötszáz forintból két cigit tud tekerni. Ez havi harmincöt-negyvenezer forint. Aki komolyan dohányzik, az is elkölt ennyit cigarettára. Emberünk ezek után gyorsan, de mégis szinte észrevétlenül mindennapjai részévé teszi a füvet, hiszen oldottabbnak, sikeresebbnek, nagyobb biztonságban érzi magát tőle.
Egy-másfél év után megjelennek a függővé válás tünetei. Ha este nem szív, nem tud már aludni, ha reggel nem szív, bizonytalanul és feszülten lép az utcára. Aztán később, hogy ezt ne érezze, nemcsak hogy szív, de mindig kicsit többet. Jönnek a komolyabb alvás- és koncentrálási zavarok, ezért még többet szív: reggel, délben, este, dugiban, munkahelyen, WC-ben, parkban, teázókban. És már nem mer kihagyni egy negyed napot sem.
Az először érzett felszabadult élmény helyett egyik pillanatról a másikra élete minden területén elveszti a motivációit. Ugyanúgy eljár dolgozni vagy az egyetemre, fürdik, beszél, tanul, de igazából semmi nem érdekli. Úgy kiüresedik, hogy nem marad benne már más, csak az anyag.
Az az angyali, tizenöt-tizenhat éves, minden iránt érdeklődő tanuló tizennyolc éves korára üveges szemmel néz a világra. Sehol nem érzi jól magát, és sehova sem tartozónak érzi magát. Van, akit a kíváncsiság tovább hajt, és kipróbálja a többi kábítószert is, a kokaint, heroint, de ez a kipróbálás nem törvényszerű. A marihuánafüggő később belefordul a saját szerfogyasztásának rabságába, és gyakorlatilag akkor eszmél föl – ha föleszmél egyáltalán –, mikor kőkemény függővé vált. Ilyenkor szednek rá nyugtatókat, altatókat, és ez egy olyan lefelé ható ördögi spirál, amiből nehéz kijönni.
Egy függőségben lévő személy nem azért szívja már az anyagot, mert azokat az örömöket, pozitív élményeket keresi, amit első alkalmak után megtapasztalt, hanem azért, mert félni kezd attól, hogy mi lesz, ha nem szívja? Már sehol sincs a jövőkép, fiatalkori álom, életcél, barátságok, szerelmek, családi szálak szétesnek, elhidegülnek. Az a valaha kedves mosolyú valaki hideg, megbízhatatlan, szerethetetlen, távolságtartó, kiégett, üres tekintetű hazudozóvá válik. A nyugtatók, gyógyszerek után nagy eséllyel a depresszió és a skizofrénia sem kerüli el, és gyakran késztetést érez az öngyilkosságra, amit sokszor meg is tesz, de hála Istennek kevés sikerrel.
A külső elváltozások is kezdenek jelentkezni: felső légúti megbetegedések – esetleg daganatok is, mivel a marihuána szívásakor sok „rosszfajta égési termék” keletkezik –, az immunrendszer gyengül. De mindezek ellenére, mivel a marihuána esetében nem olyan látványosak e betegségek, mint például a heroinnál, ezért nehezebben látja be az illető, hogy függő lett, hogy segítségre szorul.
Idővel kifejlődik benne egy viszonylagos színészi képesség a kettős élet miatt, mert nem engedheti meg magának, hogy a főnökei, akiktől fizetése, karrierje függ, megtudják, hogy függő. Ezért játszik. Ügyesen. De azokkal az ismerőseivel, szomszédjaival, barátaival, akiktől nem függ ilyen szempontból, hideg lesz, durva és idegen.
Az, aki anno családot tervezett, hamar észreveszi, hogy nem képes megszeretni egy barátnőt sem, egyiket a másik után próbálja, de továbbáll. Az a fiatalkori lobogás, remények, célok, hogy nevelem a gyerekeimet, hogy agysebész leszek, vagy vezetem a saját cégemet, szertefoszlik. Egy idő után ezt az illető maga is érzékeli, de nem a fűnek tulajdonítja. Sok-sok éves praxisom alapján mondom, egy komoly marihuána-függésből nem lehet kigyógyulni. Ha annyit elérünk, hogy évekig, netán évtizedekig absztinens lesz a marihuánával szemben, az már óriási siker.
Nem tudom kimondani a betegeimre, hogy gyógyultak. Csak annyit mondhatok, hogy absztinens drogfüggők. Ha valaki évekig egyfolytában és állandóan füvezik, olyan emlék-nyomokat éget az agyába, a személyiségébe, amit az orvostudomány már nem tud onnan kitörölni.
Ma kétszázötvenezren szívnak.
Ebből tízezren válnak kőkemény függővé.
És hétezerre tehető azoknak a száma, akiknek tönkremegy az élete.

Dr. Zacher Gábor főorvos
Született: 1960. október 8.
Munkahely: Péterfy Sándor u. Kórház Toxikológiai Osztály
2006 óta a Szegedi Orvostudományi Egyetem docense
Törökbálinton él, nős, két gyermek apja

 

 
< Előző   Következő >